I am not a painter, I am a poet.
Why? I think I would rather be
a painter, but I am not. Well, for instance, Mike Goldberg
is starting a painting. I drop in.
"Sit down and have a drink" he
says. I drink; we drink. I look
up. "You have SARDINES in it."
"Yes, it needed something there."
"Oh." I go and the days go by
and I drop in again. The painting
is going on, and I go, and the days
go by. I drop in. The painting is
finished. "Where's SARDINES?"
All that's left is just
letters, "It was too much," Mike says. But me? One day I am thinking of
a color: orange. I write a line
about orange. Pretty soon it is a
whole page of words, not lines.
Then another page. There should be
so much more, not of orange, of
words, of how terrible orange is
and life. Days go by. It is even in
prose, I am a real poet. My poem
is finished and I haven't mentioned
orange yet. It's twelve poems, I call
it ORANGES. And one day in a gallery
I see Mike's painting, called SARDINES. /Frank O'Hara/
Miért nem vagyok festő Nem vagyok festő, költő vagyok. Miért? Azt hiszen szívesebben Lennék festő, de nem vagyok az. És kész. Mike Goldberg, például Új képbe kezd. Betoppanok. "Ülj le és igyál valamit", mondja,
Iszom; ő is iszik. Odanézek. "Bele van írva: SZARDÍNIÁK." "Igen, kellett oda valami;" "Ja." Elmegyek, múlnak a napok múlnak. Betoppanok. A kép be van fejezve. "Hova lettek a SZARDÍNIÁK?" csak egy-két betű maradt belőle. "Túl sok volt," mondja Mike.
És én? Egy nap eszembe jut egy szín: narancs. Hát írok egy sort a naancsról. Aztán egy egész oldalnyi szót, de sorok nélkül. Még egy oldal, Ennyi marad, nem a narancsból, a szavakból, arról, hogy a narancs és az élet mily rettenetes. Napok múlnak. Prózában is igazi költő vagyok. A versem kész és szó sem esik benne narancsról. Tizenkét vers, címnek ezt adom: NARANCSOK. S egy nap a kiállításon meglátom Mike képét, címe: SZARDÍNIÁK. /Somló György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése