2010. március 29., hétfő

A világ az a benzinkút, ahol nem tilos a dohányzás.














„Die Welt ist eine Tankstelle, an der
das Rauchen nicht verboten ist.“

Friedrich Dürrenmatt

Why I Am Not a Painter? Miért nem vagyok festő?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Why I Am Not a Painter

I am not a painter, I am a poet.
Why? I think I would rather be
a painter, but I am not. Well,

for instance, Mike Goldberg
is starting a painting. I drop in.
"Sit down and have a drink" he
says. I drink; we drink. I look
up. "You have SARDINES in it."
"Yes, it needed something there."
"Oh." I go and the days go by
and I drop in again. The painting
is going on, and I go, and the days
go by. I drop in. The painting is
finished. "Where's SARDINES?"
All that's left is just
letters, "It was too much," Mike says.

But me? One day I am thinking of
a color: orange. I write a line
about orange. Pretty soon it is a
whole page of words, not lines.
Then another page. There should be
so much more, not of orange, of
words, of how terrible orange is
and life. Days go by. It is even in
prose, I am a real poet. My poem
is finished and I haven't mentioned
orange yet. It's twelve poems, I call
it ORANGES. And one day in a gallery
I see Mike's painting, called SARDINES.

                                  /Frank O'Hara/

Miért nem vagyok festő

Nem vagyok festő, költő vagyok.
Miért? Azt hiszen szívesebben 
Lennék festő, de nem vagyok az. És kész.
Mike Goldberg, például
Új képbe kezd. Betoppanok.
"Ülj le és igyál valamit", mondja,


Iszom; ő is iszik. Odanézek.
"Bele van írva: SZARDÍNIÁK."
"Igen, kellett oda valami;"
"Ja." Elmegyek, múlnak a napok
múlnak. Betoppanok. A kép be van
fejezve. "Hova lettek a SZARDÍNIÁK?"
csak egy-két betű maradt
belőle.  "Túl sok volt," mondja Mike.


És én? Egy nap eszembe jut egy
szín: narancs. Hát írok egy sort
a naancsról. Aztán egy egész
oldalnyi szót, de sorok nélkül.
Még egy oldal, Ennyi marad,
nem a narancsból, a szavakból,
arról, hogy a narancs és az élet mily
rettenetes. Napok múlnak. Prózában is
igazi költő vagyok. A versem
kész és szó sem esik benne
narancsról. Tizenkét vers, címnek
ezt adom: NARANCSOK. S egy nap a kiállításon
meglátom Mike képét, címe: SZARDÍNIÁK.
                                       /Somló György/

2010. március 28., vasárnap

"Jó bizonyíték vagyok arra, hogy van valami lélek – féleség."

Gregory Corso
Writ on the Eve of My 32nd Birthday

“I’m good example there’s such a thing as called soul.”

2010. március 26., péntek

2010. március 21., vasárnap

Egy forradalomban példának okáért ezt elolvasnád.

Lawrence Ferlinghetti

Egy forradalomban példának okáért
(In a Time of Revolution for Instance)

Épp halat rendeltem a pultnál amikor
belépett három nagyon szép
baszom-gazdag ember
nem tudom hogyan és miért
gondoltam hogy nyilván
baszom-gazdagok hacsak nem
mert nagyon szépek voltak
két férfi és egy nagyon
szépséges aranyhajú
fiatal és nagyon ápolt
sportruhás hölgy - minthogyha
éppen e pillanatban
szálltak volna ki egy
ódivatú nyitott-
tetejű Stutz-
típusú sportkocsiból
teniszütőkkel és
a lány átlibegett
az éttermen s túloldalán
talált egy üresasztalt
és visszalibegett és
elegánsmozdulatokkal ls
apró mosollyal
hivta kalauzolta
két társát s mind a hárman
odaballagtak az
asztalhoz mintha
ezen a helyen
senkitől semmitől sem
félnének és
el is foglalták bájos
arckifejezéssel és a
nagyon bűbájos fiatal hölgy
oly könnyedén ült le
a pamlagra az ifjabb
férfi mellé - mindkét
férfinak világosbarna
hullámos középhosszú
haja volt hollywoodi
tenisz-sztár-módra nyírva
vagy mintha a mienkénél elegánsabb
városból érkeztek volna és
nyilvánvalóan olyan sokkal
csinosabbak és jobban neveltek
voltak mint bárki más
ezen a helyen
mintha Kennedyk rokonai
lettek volna és nyilvánvalóan
nem folyt indián vagy digósztáni
vér az erükben
és a lány előtt nyilvánvalóan
annyi kapu volt nyitva két
férfijával egyetemben
egyikük esetleg
a bátyja
nem tudtam elképzelni puskával
a vállán és
oly bűbájos fejmozdulattal lökte hátra
haját a szeméből és
úgy mosolygott mindkettőjükre és
semmi sem különösképpen hogy már
el tudtam képzelni és
ajka oly bűbájosan mozdult bű-
bájos mosolyra és
megpróbáltam elképzelni mit is
mondhat ezekkel a
tökéletes fehér fogakat kivillantó
tökéletes ajkakkal és
pillantásával mely időnként
végigsiklik a pultnál
ücsörgő tömegen mely
nyugodtan fogyasztja teljesen közönséges
ebédjét miközben
a három szép és akárhol
otthonos ember
éppen rendelni készül
valami különlegest hogy aztán
megegye fagylaltozva és cigarettázva és
végül megjött a halam nem egészen
fagyottan és
egészen képlékenyen de
eltökéltem hogy mindenképp elfogyasztom
szép volt a lány és amikor pillantása
végigsiklott rajtam olyan érzés fogott el
mint Charlie Chaplint cipőevésközben
a Modern Jazz Quartet
elnyomta a háttérzenét és ő
más körülmények között
egy forradalomban példának okáért
alighanem megbaszott volna.

/ford. Eörsi István/

2010. március 8., hétfő

A nőkről



A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme. /Rejtő Jenő/